keresés...

hit

Megújulás a szeretetben – I.

A Magyar Püspöki Konferencia körlevelének részlete:

Napjaink igazi válsága összetett értékválság, amelynek számos társadalmi, gazdasági, szociális összetevője van. Az elmúlt évtizedek változásai megbontották a családok és az egész társadalom harmonikus működéséhez nélkülözhetetlen egzisztenciális és lelki-szellemi alapokat. Korunkban jellemző a közbizalom és szeretet hiánya, a versengés, a kirekesztés. A generációk közötti szolidaritás meggyengült. A hajdan életpárti magyarok száma megfogyatkozott. Egyre későbbi életkorra tolódik a házasságkötés és a gyermekvállalás.

Az újratervezés alapja a keresztény családkultúra. A gyermeket vállaló család, ahogy Szent II. János Pál pápa fogalmazta meg, „az élet szentélye”, „az élet kultúrájának a helye”. A demográfiai válság megoldása hosszú távon ebben a családmodellben és az élet radikálisabb védelmében rejlik.

A megfogant emberi élet elvétele és az abortív fogamzásgátlás eszközei erkölcsileg megengedhetetlenek. Határozottan kérjük a törvényalkotókat és országunk vezetőit ezen elv tiszteletben tartására. A krízishelyzetben szülő vagy még leánykorban anyává váló kismamákat megfelelő környezetbe kell befogadnunk. Ellátásuk érdekében akár anyagi vagy egyéb áldozatot is vállalnunk kell.

A házasságra való felkészülésnél a hit segít meghozni a végleges döntést. A házasságot jól eldönteni és vezetni nem egyedül kell, hanem érdemes elfogadni, hogy Isten szövetségesnek ajánlja magát. Amit Istennel döntenek el, azt Isten segít megvalósítani. A hit segít a házasoknak, hogy ne sodorja el őket a saját vágyaik, indulataik örvénye vagy a közfelfogás áramlata. Aki találkozik Isten irgalmával, az már képes lesz maga is megbocsátani. Sokat kap az a házasság, család, amely beágyazódik az Egyház nagy közösségébe és a helyi egyházközség életébe. A közösség mindig támaszt jelent, mintákat kínál, alkalmat ad a közös ünneplésre, segít a keresztet is hordozni. A keresztény kultúra, ami gazdagítja a házasságot, támaszt jelent a családi élet számára. Kialakult az ünnepek, a közösségi élet, a gyász, az esztétika kultúrája. Ezek olyan, generációkon át lecsapódott és kitisztult rítusok, igazságok, amelyek felbecsülhetetlen kincset jelentenek. Ezeket önerőből fölépíteni szinte lehetetlen.

Az első életévben az állandó anyai jelenlét biztosítja a legjobban a csecsemő idegrendszerének, érzelmi életének teljes körű, zavartalan fejlődését. Az Egyház és a társadalom különleges összefogására van szükség ahhoz, hogy a gyermek a számára szükséges gondoskodást megkapja. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy lehetőség nyíljon az édesanyák otthonmaradására és a gyermekeikkel való személyes törődés kereteinek, a nagycsaládos életpályamodellnek a kiteljesítésére. Szükséges lenne a nyugdíj összegébe beépíteni a gyermeknevelés költségeit, ezzel is bátorítva a gyermekvállalást és megbecsülve a szülők áldozatos szolgálatát.

Ma már nemzedékek sorának nincs lehetősége megtanulni a családi és közösségi élethez szükséges ismereteket, készségeket, nincs módjuk lelkileg felkészülni az élet kihívásaira. Ezért nélkülözhetetlennek tartjuk mind az iskolás korosztályok, mind a felnőttek ilyen tartalmú képzését, támogatását. A fiatalokat a családi életre nevelés programjának mind szélesebb kiterjesztésével fel kell készíteni a párválasztásra, a családalapításra. A családok számára biztosítani kell a kommunikációs, a konfliktuskezelési és a megküzdési, alkalmazkodási képességet fejlesztő kurzusokat. Szükség van a helyi iskolák, egyházi és más közösségek erősítésére. Fel kell karolni a szegényebbeket, akik a maguk erejéből nem tudnak megfelelő nevelést, gondoskodást és műveltséget biztosítani gyermekeiknek.

Európa és Amerika számos országában szélsőségesen liberális eszmék nevében támadják a házasság és a család intézményét, az Istenbe vetett hitet, a kereszténységet. A szórakoztatóipar és a közösségi média szintjén is fontos, hogy teret kapjon a család intézményének és értékrendjének megbecsülése és előnyben részesítése a házasság nélküli párkapcsolattal szemben. A keresztény kultúrát romboló erőkkel szemben minden kulturális és szociális eszközt be kell vetnünk a család támogatására és védelmére.

Katolikus nevelés, katolikus oktatás

A szülők a gyermekeik elsődleges nevelői. Az Egyház pedig készséggel kínálja föl a hitet, a tudást, a közösségi tapasztalatot, a társadalom szolgálatát ismerő oktatási intézményeit a szülők és gyermekeik számára. A katolikus nevelés folyamatában az intézmények szerves együttműködés kialakítására törekednek a plébániai és más egyházi közösségekkel. A katolikus iskola a teljes embert és annak végső célját – az üdvösséget – szem előtt tartva végzi tevékenységét. Nevelése a Krisztusban megismert igazság alapján az ember értelmi, érzelmi, akarati, kapcsolati, lelki képességeinek kibontakoztatására, fejlesztésére irányul.

Sok fiatal nélkülözi azt a családi hátteret, amelyben elsajátíthatná a másik ember és a közösség tiszteletét és szeretetét, a szóbeli és egyéb kommunikáció készségét, az odafigyelés és megosztás képességét, valamint a legalapvetőbb emberi értékeket. Mindezek nélkülözhetetlenek a felelős közbeszéd és társadalmunk intézményeinek méltó működése érdekében. A katolikus oktatási intézmények minden társadalmi réteg és csoport képzését, oktatását feladatuknak tekintik. Kiemelt figyelemmel és komplex cselekvéssel szolgálják a hátrányos helyzetűek nevelését, szüleik támogatását.

Meghallani a szegények kiáltását

Szükséges, hogy minden ember és minden család megtegye azt, ami módjában áll, hogy a megélhetését biztosítsa. Szükséges, hogy a családok igyekezzenek gondoskodni a rászoruló, idős, beteg családtagjaikról. Ugyanakkor mind a magyar társadalom egésze, mind az Egyház számára kiemelt és sürgető feladat a legszegényebbek, az idősek, a gyöngék mellé állni, számukra kiutat mutatni, nekik segítséget adni.

Keresztény hitünk csak akkor hiteles, ha a szeretet cselekedetei fakadnak belőle. Ha nem halljuk meg a szegények kiáltását, akkor halott a kereszténységünk, akkor elveszítjük az emberiességünket, akkor a társadalmunk szeretetlenné, embertelenné lesz. Sok idős ember él elhagyottan, segítség nélkül, sok gyermek és fiatal számára igen nehéz a felemelkedés, a szegénységből való kitörés.

Igen sok ember betegségekkel küszködve éli végig a földi élete utolsó 10-15 évét. Sokan magukra maradnak ezen nehézségek között. Fontos volna az idősek otthoni ápolását segíteni és több segítséget nyújtani az ápoló családtagoknak. Szükséges a szociális ágazat bérrendezése, anyagi és erkölcsi megbecsültségének erősítése.

Budapest, 2019. november 13., a magyar szentek és boldogok ünnepén
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Forrás: katolikus.hu
Megosztás

Facebook Comments

Címkék