keresés...

Tíz nappal ezelőtt megszületett a testvéremék gyermeke, Lovász Marcell. Isten éltesse sokáig, és legyen sok öröme az életben, a szüleinek pedig gyermekükben!

Közzétette: Lovászné Lengyel Anna – 2019. március 1., péntek

Szóval megszületett Marci.

Emlékszem, július 20-án, a szüleim házának teraszán ültünk. Aznap pont egy lakossági fórum volt Kispesten, amiről tudósítottam az épülő helyi híroldalamon, a kispest.news-on.

Éppen a születésnapomat ünnepeltükék. Ma már divat nem ünnepelni a születésnapokat, mert mindenki öregnek érzi magát. Ezt mindig is hülyeségnek tartottam. Nem azt ünnepeljük, hogy öregszünk, hanem azt a személyt, akit megismerthettünk. Ünnepeljük a szülőket, az édesanyákat; mióta szülő vagyok, látom, hogy ez valójában a szülőknek sokkal nagyobb ünnep, mint magának az ünnepeltnek. Mégis megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy vad fiatalságom utolsó éve következik. Mert bár férj vagyok és apuka, még ég bennem valami a húszas éveim lángjából. Talán majd idén júliusban visszatekintek kicsit jobban az elmúlt tíz évre…

Na de vissza a teraszra.

A vacsora elfogyott, majd mindenki megette a saját tortáját. Egyszer csak az öcsém, megszólal, hogy nekik is van egy ajándékuk a számomra. Igazából ez a mondat már önmagában nagy meglepetés volt számomra, hiszen akik ismernek, tudják, hogy a mi kapcsolatunkat sokkal inkább a viharok jellemzik, mint a derűs napsütétes délutánok. Megkérdezte, hogy:

„Mit szólnál hozzá, ha nagybácsi lennél?”

Mondtam neki, hogy talán örülnék neki. Majd gyorsan leesett, hogy valójában mit is jelentett a kérdés… Igazából én akkor már nagybácsi voltam.

A nagybácsi szerep a családban igen meghatározó. Már csak azért is, mert mindannyian sokat töltöttük nyarainkat a mi nagybácsinknál tanyán. Sokszor elhangzott a kérés, hogy „Nagybácsi mesélj!” vagy „Nagybácsi beszélgetni szeretnék veled!”.

Bár én még nem látom át, hogy nagybácsiként pontosan milyen szerep vár rám. Kell-e majd mesélnem? Remélem igen. Fogok-e beszélgetni Marcival? Vagy egyszerűen csak lyukat beszélek a hasába? Vagy csak szeretnék vele beszélgetni, aztán a szülei gyorsan kimentik? Mindenestre vágyakozva tekintek a rám váró feladatokra.

Nagyon érdekes látni azt, hogy amennyire nekünk nem volt igazán jó testvéri kapcsolatunk, az én fiam, Gellért mennyire szereti Vencelt. Talán ezt látva a kettőnk kapcsolata is javult. Marcinak köszönhetően elképzelhető, hogy tovább javul?

Isten hozott Marci, örülünk, hogy velünk vagy!

Megosztás

Facebook Comments

Címkék